PESZÁH A GYAKORLATBAN
KÉSZÜLŐDÉS az ünnepre
Az ünnepnek számos Tórában leírt parancsolata, törvénye van. "14Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek."
Az évenkénti ünneplés lényege, hogy megemlékezzünk arról, ami velünk Egyiptomban történt, hogy újra átérezzük a szolgaságból szabadulás élményét. A nemzedékeken át Peszáh a megváltás örökös lehetőségének reményét adta a világnak.
Már a készülődés is segít ahhoz, hogy belehelyezkedjünk az ünnep légkörébe. Bár Peszáh ünneplése az otthonokban és a zsinagógákban is zajlik, igazán az a fókusza, ami a családok körében otthon történik. Egyik fontos feladat, hogy a gyerekek figyelmet kapjanak, mert: "8És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból."
SÁBÁT HÁGÁDOL
A Peszáh előtti sábát a Sábát HáGádol, vagyis a nagy Sábát nevet viseli. Többféle magyarázatot ismerünk. Az egyik szerint ez volt a nap, melyen Mózes azt mondta:
"3Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt."
Ezzel tulajdonképpen fogtak egy állatot, mely az egyiptomiak számára isten volt és bizonyították az egyiptomi istenek hatástalanságát. Azt, hogy az egyiptomiak ezt hagyták csodának tartották a rabbik, s ezért adták a Nagy Sábát nevet a kivonulás ünnepe előtti szombatnak.
ADAKOZÁS
Az adakozás is központi feladata az ünnepnek, különösen, hogy Peszáh ünneplése több pénzbe kerül, mint más ünnepek, a különleges törvényei miatt. A kaserolás, a különleges élelmiszerek beszerzése, az edények...
A szegényeknek is lehetőséget kell adni, hogy úgy ünnepelhessék Peszáhot, mint mindenki más, ezért vezették be a Máot Hitim, azaz a lisztpénz gyakorlatát. Sok közösségben különleges peszáhi alapokat is létrehoztak.
"15Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. 18Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte. 20Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok."
KASEROLÁS
A hámec, azaz kovászos tilalma ötféle gabona erjesztésével készült ételekre vonatkozik: búza, árpa, zab, rozs, tönköly. Minden olyan étel fogyasztása is tilos, mely tartalmaz kovászt.
A rabbinikus gyakorlat engedte a zöldségek legtöbbjének fogyasztását, kivéve a hüvelyesek közül azokat, melyek erjednek. Az askenázi gyakorlat manapság megtiltja a rizst, borsót és a hüvelyeseket.
Általában a parancsolatokat betartó zsidók nagy része Peszáhkor nem fogyaszt olyan feldolgozott élelmiszert, melynek nincs rabbinikus engedélye.
Ezekben a háztartásokban külön erre a célra félretett edényeket használnak, melyet csak és kizárólag Peszáhkor vesznek elő, valamint minden olyan edényt, amit év közben is használnak, kaserolásnak vetnek alá. A Peszáhra előkészítés, megtisztítás különbözik aszerint, hogy milyen anyagból készült az eszköz.
BDIKÁT HÁMEC
Az utolsó morzsadarabok keresése. Az ünnep előtti nap estéjén, Niszán 14-én, miután az otthont teljesen megtisztítottuk a kovászostól, elhelyezünk morzsadarabokat pár helyen, sarokban. Ezeket azután, a családfő megkeresi, vagy akár az egész család tollal és gyertyával.
A toll arra kell, hogy a megtalált morzsákat egy fakanálba söpörjük és valami anyagba tegyük. A keresés végén azt mondja a kereső: Minden olyan kovászost, ami még a birtokomban van, amit nem láttam és így nem távolítottam el, nem létezőnek nyilvánítok és a föld porával legyen egyenlő.
BIUR HÁMEC
Az utolsó morzsadarabok elégetése. Niszán 14-nek reggelén azután 10 óráig bezárólag elégetjük a talált morzsákat.
A HÁMEC ELADÁSA
A rabbik látták, hogy akinek nagy mennyiségű kovászos van a birtokában, azok számára anyagilag nagyon megterhelő lehet a kovásztalanítás. Erre a helyzetre alkották meg a hámeceladási szerződést. Ez egy jogi erővel bíró szerződés, melynek keretében eladjuk a tulajdonunkban lévő kovászost egy nem-zsidónak. Bár fizikailag nem történik meg az átadás, a nem-zsidónak joga van, hogy tulajdonába vegye a kovászost.
AZ ELSŐSZÜLÖTTEK BÖJTJE
Annak emlékére, hogy az Örökkévaló átugrotta Izrael gyermekeinek házát és megkímélte elsőszülöttjeiket, miközben megölte az egyiptomi elsőszülötteket, Niszán 14-e Táánit Bechorim, azaz az elsőszülöttek böjtje, a család elsőszülött fiainak böjtje.
peszáhi ételek
A Peszáhi szédert, melyet a rabbik azzal a céllal hoztak létre, hogy emléket állítsanak a rabszolgaságból való kiszabadulásnak, a szabadságba való átmenetnek, és Isten ebben játszott szerepének. A szédert megalkotó rabbik nagyszerű oktatók és pszichológusok voltak. Nagyon is jól tudták, hogy ahhoz, hogy a zsidók ne csak emlékezzenek erre a történelmi eseményre, hanem magukévá tegyék, és igazán a sajátjuknak is érezzék, akkor nem elég pusztán elmesélniük a történetet, hanem bizonyos módon át is kell élniük. Így mondja ezt a Peszáhi Hágádá: “Az embernek minden nemzedékben úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga személyesen jött volna ki Egyiptomból.” És hogyan érték el ezt? Azzal, hogy teljes, több érzékre kiterjedő eseménnyé szélesítették a szédert, megtöltve azt képekkel, hangokkal, ízekkel és illatokkal.
Az étel minden zsidó ünnepen fontos szerepet játszik. Ennek a legnagyszerűbb megnyilvánulása természetesen Peszáh, a maga különálló tilalmaival, és az egyiptomi kivonulásra való emlékezéssel. A legfontosabb szabály ezzel kapcsolatban, hogy tilos minden olyan gabonaféle (búza, árpa, rozs, tönköly és zab), illetve annak bármely származéka, lisztje, mely a vízzel való érintkezés első pillanatától számított 18 percen belül nincs teljesen átsülve. Ez emlékeztet minket arra, hogy amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot, nem volt idejük kelesztett kenyeret sütni.
A zsidók különböző csoportjai sokféle egyéb terményt sem fogyasztanak. Ezek közül a legismertebb az askenázi zsidók szokása, mely szerint egy sor más élelmiszer is tiltott, egyebek közt: rizs, kukorica, borsó, földimogyoró stb. Az összetevők korlátozottsága miatt a zsidó konyha a világ minden táján különleges Peszáhi ételeket fejlesztett ki.
A leghíresebb és leguniverzálisabb mind között természetesen a mácá (macesz, kovásztalan kenyér - מצה), mely lisztből és vízből készül, meghatározott szabályok és szigorú felügyelet alatt, és a tészta összeállításának kezdetétől számított 18 percen belül már meg is van sütve.
A gabonaféléket Peszáhkor tehát csak úgy lehet használni, ha 18 perc alatt teljesen átsült kenyér lesz belőlük, és ha a tésztában nincsen sem élesztő, sem más térfogatnövelő anyag. Az ilyen kenyér nem tud megkelni, ezért reprezentálja azt a kenyeret, melyet az Egyiptomot elhagyó zsidók ettek; nem tekinthető tehát kovászosnak, és így megengedett Peszáhkor.
Meg kell említeni, hogy különböző típusú maceszek léteznek. Az askenázi macesz kemény, ropogós és szilárd, ellentétben az egyes keleti közösségekben készített, vastag, puha maceszekkel. Ez ismét megmutatja az azonos hagyományokon alapuló konyhák sokféleségét.
A széderasztalon a macesz mellett még számos más, szimbolikus jelentőségű ételt is találunk, melyek a Peszáhi széder (az ünnep első, Izraelen kívül első két estéje) elválaszthatatlan részeivé váltak. Például: máror (keserűfű, torma - מרור), mely az egyiptomi élet keserűségeit jelképezi, chároszet (hrajszesz, „malter” - חרוסת), mely azt jelképezi, hogy a zsidókat építési munkálatokra kényszerítették Egyiptomban, illetve sós víz, mely a zsidó rabszolgák által ejtett könnyekre utal.
A rituálé által megkívánt ételeken kívül minden közösségnek megvannak a maga szokásai, melyek figyelembe veszik az adott közösség saját peszáchi tilalmait és korlátait.