PESZÁHI TÖPRENGŐ
„Könnyebb volt Izrael gyermekeit kihozni Egyiptomból, mint kihozni Egyiptomot belőlük"
AHAD HAAMA SZOLGASÁGBÓL A SZABADSÁGBA – SZABADOK VAGYUNK?
Peszáh kitűnő alkalom arra, hogy a szabadság és a szolgaság fogalmáról beszélgethessünk, hiszen Peszáh a zsidó nép megmentésére emlékezik, megmenekülésére az egyiptomi szolgaságból, független népként való megszabadulásáról.
A Talmud szerint: „Értékes az ember, ki Isten képére teremtetett.”
A tény, hogy mindenki Isten képére teremtetett, azt jelenti, hogy mindannyiunknak szabad akarata van – a képesség, hogy jelentős döntéseket hozzunk, olyanokat, melyek hatással vannak életünkre. Ezek a döntések határozzák meg minden ember létezésének erkölcsi és szellemi minőségét.
Többségünk fizikailag szabad ugyan, de szabadok vagyunk-e szellemileg? Azt az életet éljük-e, amit mi választottunk?
„Hálát adunk Neked Örökkévaló Istenünk, hogy őseinknek gyönyörűséges és tágas országot adtál örökségül, és azért is, hogy kiszabadítottál minket Egyiptom országából és kiváltottál a szolgaságból; hálát adunk Neked, hogy szent szövetségedet testünkre pecsételted, hogy megtanítottál Tórádra, hogy megismertetted törvényeidet, hogy kegyes, szeretettől áthatott élettel ajándékoztál meg, és a táplálékért, mellyel táplálsz és ellátsz bennünket minden nap és minden időben és minden órában.”
Hogyan határozza meg ez az idézet a szabadságot?
RÁMBÁM
„…Az ember tökéletességének egésze abban rejlik, hogy szabadon választhat a jó és a rossz között. Másképp nem ember lett volna és az Örökkévaló nem mondta volna neki: a kert minden fájáról ehetsz, de jó és rossz tudásának a fájáról nem ehetsz", hiszen csak arra vonatkozhat a parancsolat, akinek szabad választása van."
„…És megparancsolta az Örökkévaló az embernek” – A parancsolat nem szól az állatoknak, csak az értelemmel rendelkezőknek. Ezzel az értelmi képességgel az ember különbséget tesz az igaz és a hamis között, és ezzel a tulajdonsággal már tökéletlenségének és naiv tisztaságának idején is rendelkezett.”
Hogyan lehet a Tóra és parancsolatainak átvétele „szabadság”? Milyen szabadság ez? Mi alól szabadítja meg az embert?
TALMUD, KIDUSIN TRAKTÁTUS 26B
Rabbi Johanán ben Zákái az emberi szabadság etikai alapelvét onnan vezette le, hogy annak a héber szolgának, aki inkább rabszolga maradt akkor is, amikor felszabadulhatott volna (a smita évben) a gazdájával ki kellett lyukasztatni a fülét, azt a fület, amely hallotta a Szinái-hegynél: „Szolgáim vagytok, de nem a szolgáim szolgái”.
„ÉS GONOSZUL BÁNTAK VELÜNK AZ EGYIPTOMIAK ÉS EZÉRT GYÖTÖRTEK BENNÜNKET ÉS NEHÉZ MUNKÁVAL SÚJTOTTAK.”
„ÉS AZ EGYIPTOMIAK GONOSZUL BÁNTAK VELÜNK” – miként ezt a fáraó mondotta; tegyünk túl eszükön, nehogy elszaporodjanak, mert ezek még arra is képesek, hogy háború esetén ellenségeinkhez csatlakoznak és harcolnak majd ellenünk és kivonulnak az országból.”
„ÉS EZÉRT GYÖTÖRTEK BENNÜNKET” – amint az Írás mondja: "és tettek föléjük fegyőröket, hogy kínzó munkával sanyargassák őket; és felépítették Fáraónak a raktárvárosokat: Pitómot és Rámszeszt."
„ÉS SÚJTOTTAK BENNÜNKET NEHÉZ MUNKÁVAL” – szigorú rabszolgamunkára fogták az egyiptomiak Izrael fiait.
Smot (Exodus) 32:11-13
De Mózes könyörgött az Örökkévaló, az ő Istene színe előtt és mondta: Miért; oh Örökkévaló gerjedjen fel haragod néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és hatalmas kézzel? Miért szóljanak az Egyiptomiak, mondván: Vesztükre hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között és elpusztítsa őket a föld színéről; térj meg haragod felgerjedéséből és gondold meg a népednek szánt veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél magadra és szóltál hozzájuk: Megsokasítom magzatotokat, mint az ég csillagait és ezt az egész országot, amelyről szóltam, odaadom magzatotoknak, hogy bírják örökre. És az Örökkévaló meggondolta a veszedelmet, amelyről szólt, hogy cselekszi az ő népével.
Mikor álltál ki azért, amiben hiszel? Miért? Mikor nem? Miért? Mi a különbség? Mikor vállaltál nagy kockázatot?
Mózes nemcsak Fáraóval és az egyiptomi politikai rendszerrel szállt szembe, de volt benne annyi chucpá (hücpe, szemtelenség), hogy kritikus pillanatokban magával Istennel is szembeszálljon. Amikor az Örökkévaló megesküszik, hogy az aranyborjú bűne miatt elpusztítja az egész népet, Mózes követeli, hogy gondolja meg magát, és megvédi a népét. Isten saját logikáját használja, hogy megmutassa Neki, miért kell megmásítania az elhatározását. És Mózes azt is megmutatja Istennek, hogy miért válik majd az ő (Isten) javára, ha megbocsát a népnek. Mózes egyszerre gondolkodik a megszokottól eltérő módon azáltal, hogy új módon rendezi át a már ismert dolgokat és a vezető erő szemébe mondja igazságot. A szövetség megmenekül, és végül Isten egyetért Mózessel.
Miben különbözik ez a széder este a megszokott széderektől?
Más szédereken csak egyetlen serleg várja az asztal közepén Elijáhu próféta érkezését, de a mi asztalunkon Mirjámnak is odakészítettünk egy poharat!
Mirjám (Mózes és Áron nővére) prófétanő volt. A rabbinikus hagyomány szerint a sivatagi vándorlás során, amíg Mirjám élt, egy édesvízű forrás kísérte Izrael gyermekeit. Egyes rabbik szerint Mirjámnak különleges képessége volt érzései, érzelmei kifejezésére, mai kifejezéssel élve, vezetőként ő volt az érzelmi intelligencia megtestesítője. Mirjám serlege jelképezze a női történeteket, kezdeményezést, a hangulatot, az összehozás képességét.
Mirjám vízzel teli serlege egyenlő fontosságú helyet érdemel az asztalon Elijáhu (Illés) borral töltött serlegével.
Más széderestéken szinte csak férfiakról esik szó az Egyiptomból való kivonulás elbeszélésekor, a mostani széderen megemlítjük a történet női kulcsszereplőit is.
Beszélünk róla, hogy a zsidó történelem legnagyobb vezetője, Mózes nőknek köszönheti azt, hogy életben maradt és felnőtt. Sifrá és Puá, a bábaasszonyok nem hajtották végre a fáraó utasítását, Jochebed, Mózes anyja rejtegette a csecsemőt, Mirjám vigyázott az öccsére, amikor a Nílus vizére tették, a fáraó lánya pedig örökbe fogadta és megmentette. Izrael fiai helyett Izrael gyermekeiről beszélünk, hiszen közéjük tartoznak Izrael népének asszonyai és lányai, akik a legnehezebb körülmények között is otthont teremtettek a szolgaság házában.
Más széderasztalon nem látunk narancsot a hagyományos jelképes étkek között, a mi asztalunkon viszont a narancs is fontos jelkép.
Susannah Heschel kimelkedő zsidó gondolkodó és tudós azért tett narancsot a szédertálra, hogy e gyümölcs mindazok szimbólumaként szolgáljon, akik a közösségek szélére szorulnak (nők, nemi és szexuális kisebbségek, örökbefogadottak, stb.) Elterjedt egy népszerű történet, mely szerint Susannah Heschel arra válaszul helyezte el a narancsot a szédertálon, hogy egyszer, amikor egy zsinagógában adott elő, egyférfi bekiabálta: “A nők úgy valók a bimára (szószékre), ahogy a narancs a szédertálra.” Ez azonban pusztán városi legenda, a narancs elhelyezése nem puszta reakció valamire, hanem önálló üzenetet hordoz: figyeljünk oda azokra is, akiknek a hiányát sokszor észre sem vesszük.
Más széderestéken csak a megszokott hagyományos jelképek jelennek meg, de ezen a széderen tovább merjük gondolni a szabadság eszméjét, és új jelképeket is elhelyezünk, hogy gondoljunk azokra is, akik bizonyos értelemben még mindig nem lehetnek szabadok.
Gondoljunk az otthonaikban erőszakot szenvedőkre, azokra, akiket kirekesztenek, az ultraortodox közösségekből kiugrókra, vagy az oda megtérőkre, akiket megtagadnak családtagjaik, menekültekre és menekülőkre, a pandémiától mentálisan, egészségükben vagy gazdaságilag sújtottakra, az éhbérért dolgozókra és még hosszan sorolhatnánk...
