Mózes a fáraó palotájába kerül
Egyiptomban nagy baj érte a hébereket. Egy kegyetlen fáraó uralkodott felettük, és minden zsidót a szolgájává tett. Ők hordták a hatalmas köveket, melyekből az egyiptomiak palotákat, piramisokat építettek.
Egyik nap a gonosz fáraó új parancsot adott a katonáinak.
– Túl sok a héber Egyiptom földjén. Mától fogva minden újszülött zsidó fiúgyermeket dobjatok a Nílus folyóba.
Nem sokkal később megszületett Jochebed és Amram újszülött kis fia. A kicsi fiú, Mirjám és Áron kistestvére, a fáraó kegyetlen parancsa miatt azonban nagy veszélyben volt.
Jochebed kétségbeesetten fogta karjai között a csecsemőt:
– Nem hagyhatom, hogy a folyóba vessék. Elrejtem, nehogy megtalálják a fáraó katonái.
Készített nádból egy kosárkát, beletette a gyermeket és elvitte a folyóhoz.
– Talán egy egyiptomi család megtalálja majd és felneveli
– mondta magának Jochebed, és potyogtak a könnyei.
Rátette a kosárkát a vízre, majd Mirjámmal együtt elbújtak a bokrok között.
A fáraó lánya épp a Nílus mellett sétált a szolgáló lányaival. Hamarosan elérkeztek egy náddal sűrűn benőtt részhez, és azt mondta a hercegnő:
– Fürdőzzünk meg itt – majd valami zajra lett figyelmes – Csitt! Azt hiszem gyereksírást hallottam.
A fáraó lánya keresgélni kezdett a nádasban, majd hirtelen felkiáltott:
– Nézzétek, mit találtam!
– Egy újszülött! – kiáltották a szolgálók.
– Igen, egy gyönyörű kis fiú. Biztosan egy héber család tette a vízre, hogy megmeneküljön.
– Mit teszel most, hercegnő? – kérdezték kísérői.
– Megtartanám, felnevelném, de szükség lesz szoptatós dajkára.
Ebben a pillanatban Mirjám odaszaladt:
– Hercegnő, én ismerek egy héber nőt, aki szoptatná a gyermeket.
– Hozd őt a palotába azonnal – kiáltotta a fáraó lánya. – Mózesnek fogom hívni a gyermeket, mert a vízből húztam ki.
